A DOMBÓVÁRI ORSOLYITA RENDHÁZ ALAPÍTÁSÁNAK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE


ombóvár Tolna, Baranya és Somogy vármegye találkozásánál fekszik. Változatos földrajzi adottságokkal, természeti szépségben gazdag tája Dunántúlnak. Közigazgatásilag Tolna megyéhez tartozik.
Jómódú, gazdag néptől lakott, a vidék központja. Páratlan vasúti, élénk kereskedelmi és ipari forgalommal, a nemzeti érzést ápoló történelmi emlékekkel, és irodalmi kapcsolatokkal rendelkezik. Igen alkalmas tanintézetek felvirágoztatására, amit a már meglévő iskolák is igazolnak.

z 1910-es években a lakosság száma 6-7 ezer. A fiumei vasútvonal kiépítése, a szerb megszállás alatti területekről történő áttelepülés, a kedvező helyi és helyzeti energia következményeként rohamosan nő a lélekszám. Vonzó tényező a néhány jól működő iskolája is a községnek.

Katolikus elemi iskolája már 1742-ben volt. A zsidó elemi iskolának alapítási éve 1863. Állami Elemi Iskolát 1902-ben kapott. 1913-ban a Királyi Katolikus Főgimnázium, s ugyanebben az évben Faics Irén igazgatása alatt nyilvános jogú magán-polgári leányiskola nyílik meg.

bben az időben merül fel a gondolat, hogy az erősen fejlődő Dombóvárnak szerzetes tanítónőkre volna szüksége, akik magasabb szinten a leányifjúság nevelését oktatását végeznék. Az eszmét a község vezetői magukévá tették.

egvalósítói: az akkori pécsi püspök, gr. Zichy Gyula, Paál József lovag hercegi kerületi felügyelő, a hitközség oszlopa és minden katolikus ügy buzgó támogatója.

1912-ben a kassai orsolyitákkal felvették a kapcsolatot. A főnöknő leutazott, tájékozódott, tetszett is a terület. 400 ezer koronát kért az alapításhoz. Jäger M. Berchmanna kérését nem teljesítették. Az ügy későbbre húzódott. Közben kitört az 1914-es világháború. Az ország északi részét elárasztották az oroszok. M. Berchmanna főnöknőben újra felmerült az alapítás gondolata. A vonzó környezet, tág teret nyújtana itt rendje működéséhez. Újra jelentkezett és kérte a már felajánlott hercegi ház mellett lévő telket is. Anyagi nehézségek miatt ez sem ment könnyen. Végül is Paál felügyelő és Vajdits Gyula prelátus-kanonok szorgalmazására a pécsi káptalan megszavazta a 30 ezer koronát a fenti telekért. Így herceg Esterházy Miklós, a hitbizomány és a pécsi káptalan biztosította számukra a szükséges épületet és telket.

felajánlott épület, mely Ódombóvár községben, Szent László tér 21-22. szám alatt van, 3778 négyszögöl területű. (helyrajzi száma a dombóvári telekkönyvben: 297: 298 és 299.) Ez az épület a területtel együtt herceg Esterházy-féle hitbizomány tulajdona.

1903. január 3.-án Kismartonban keletkezett "Alapító levélben" főméltóságú galánthai herceg Esterházy Miklós adta át örökbérletként a telket a római katolikus Hitközségnek, oly feltétellel, hogy azt kizárólag katolikus iskolák céljaira használhatja. A Hitközség ezt a telket és a rajta lévő épületet 1915. május 30.-án képviseleti határozat alapján a kassai Szent Orsolya Rendnek adományozta az Alapítólevélben kifejezett rendelkezés fenntartásával. (Ezért formai örökbért, évi 10 aranykoronát kellett a Rendnek fizetnie.)

zt a határozatot a Hitközség akkori elnöke Offenmüller Zsigmond plébános, a világi elnöke Paál József hercegi felügyelő és a község főjegyzője Illés Gyula írták alá.

telek vásárlása Weisz Ignácné, született Reinitz Berta siklósi lakostól 1914-ben megtörtént. 1147 négyszögölnyi terület alig használható épületrészekkel. A dombóvári telekkönyvben 301 és 302 helyrajzi szám alatt található. A vásárolt ingatlan a kassai Rendház tulajdonát képezte 1917. július 30-ig. Ugyanis ezen a napon dr. Jakab Lajos ügyvéd, Tolna vármegye főügyésze előtt a kassai rendház megbízottja: Kögl M. Constancia helyettes főnöknő nyilatkozatot írt alá, melynek értelmében az ingatlant a dombóvári Szent Orsolya Rend társháza vette birtokába, s a tulajdonjog is ennek megfelelően igazíttatott ki a telekkönyvben.

gy az évekig tartó huzavona, a ház és telek biztosítása után 1915. március 15-én hivatalos levél érkezett a nagy tekintélynek örvendő 221 éves kassai zárdába. Kassa püspökétől Fischer Colbrie Ágosttól orsolyitákat kértek.

ischer Colbrie stíriai származású atya és francia anya legidősebb gyermekeként 1863. október 16-án a Garam mellett fekvő Zselizen Bars megyében született. 1886. március 20-án Simor János hercegprímás Esztergomban szentelte pappá. Az első magyar pap, akit 1888. június 25-én hittudományi doktorrá avatása alkalmával az uralkodó gyémántgyűrűvel tüntetett ki. Magasan ívelő papi pályáján egyévi pesti káplánság után Esztergomban szertartó, irattáros, szentszéki jegyző; udvari pap Bécsben. Erzsébet főhercegnő hitoktatója, IV. Károly király gyóntatója, a magyar testőrök lelki gondozója. A fényes környezet nem kápráztatta el. Magatartásában puritán, egyszerű, mértékletes és józan. Szerette az ifjúságot és a szegényeket. 1904-ben megválik az udvartól, I. Ferenc József magyar király utódlási joggal az agg Bubics Zsigmond kassai püspök mellé koadjutornak nevezi ki. 1907. május 30-án elfoglalja püspöki székét.
agas intelligenciája, segítőkészsége, szeretete a társadalom minden rétegéhez eljut. Alapoz és szánt. Nem feladatom széleskörű munkásságát méltatni, csupán azért említem, mert papi lelkülete, nemes egyszerűsége, fáradhatatlan munkássága, segítőkészsége, atyai tanácsa erősen befolyásolta úgy a kassai, mint a dombóvári házban élők szerzetesi szellemét.

üspöksége első évében indult meg a kassai orsolyiták gyakorlati nőnevelő munkája. Létrehozták női gazdasági iskolájukat. Ez akkoriban országos viszonylatban is úttörő kezdeményezés volt. A püspök nyomban felismerte jelentőségét és nemcsak szóval, anyagiakkal is támogatta a vállalkozást, valósággal személyesen is beállt a munkatársak közé.

bben az időben érkezett a dombóváriak hivatalos kérése. Püspök Atya készséggel bocsátotta útnak Jäger M. Brechmanna főnöknőt ötödmagával a dombóvári alapításhoz.

1915. év szeptember elején érkeztek. Működését szeptember 9-én kezdte meg a rend. Tekintettel arra, hogy az újonnan alakult Rendháznak semminemű vagyona nem volt, szegénység, nyomor fogadta őket. Biztatást a helybeliek segítsége nyújtott. Még abban az évben beindították a Polgári Iskola I-II. osztályát és a női kereskedelmi szaktanfolyamot. A meglévő épületben 34 bentlakó növendéknek is barátságos otthont tudtak adni. A tanítványok száma évről-évre rohamosan növekedett, a régi épület képtelen volt már befogadni. Felmerült az építés megindításának terve. Gondot okoztak a háborús körülmények. A tetterős főnöknő azonban nem csüggedt. Hatalmas kölcsön felvételével herceg Esterházy Miklós, gróf Zichy Gyula megyéspüspök, a pécsi káptalan (Mosonyi Dénes), a Vallás és Közoktatási Minisztérium segítségével, anyagi támogatásával az építkezés csakhamar megindult a kert felőli részen. Az alapkövet gróf Majláth Károly Gusztáv erdélyi püspök áldotta meg. 1917. év szeptember 12-én. Az új egyemeletes épület homlokzata a Dombói Vár romjaira, a mellette kígyózó Kapos folyóra, szélesen elhúzódó vadvirágos rétre nézett, melynek szélén Kaposvár felé futott a vonat. Ez a vasúti töltés határos volt a kert déli szakaszával. Modern épület, barátságos termek elégítették ki az igényeket. A nyugalom sajnos nem sokáig tartott. Jött 1918 szomorú emlékeivel. Hatóságilag lefoglalták az épületet, hontalanná váltak lakói. A kommunizmus szétszórta az apácákat.
1918. október 31-én kitört a Károlyi-féle forradalom. Tömegőrület uralkodott el a községben. Agitátorok hamis vádakkal félemlítették meg a népet. A zárda épületét Gyenis Antal, az állami iskola igazgatója, Molnár György gimnáziumi tanár, Faics Irén a magán-polgári iskola igazgatója vették birtokba.

1919. július 31-én a kommunizmus megbukott. A vezetők elszökdöstek, sötét retorzió következett. Gyilkosságok, akasztások. Ennek lett áldozata Gyenis igazgató és Molnár gimnáziumi tanár is. Faics Irén később szemléletet változtatott, intézetünkbe napi áldozóként járogatott. 90 éves korában halt meg.

*(Gyenis igazgató lánya, Gyenis Erzsébet a II. világháború után köztársaságunk első elnökének, Tildy Zoltánnak feleségeként a 40-es években látogatásával megtisztelte, az akkor már igen szépen működő intézetünket.)


forradalom bukása után a plébános mentette, ami menthető, az intézet létrehozói mindent megtettek, hogy az épületet visszaszerezzék a távozásra kényszerített apácáknak.

főnöknő visszatért néhány rendtaggal. Fájó szívvel szemlélte a pusztulást, bízva Isten segítségében, kezébe vette a küzdés fegyverét, és a rendtagokkal együtt elkezdték az újjáépítés munkáját.

1920-ban a kereskedelmi tanfolyam megszűnt. A háborúból hazatért férfiak átveszik állásaikat. Helyette a változott viszonyok egy új intézmény létesítését teszik szükségessé. Beindul a női ruhavarrás és szabászati tanfolyama.

Ugyanebben az évben nagy anyagi áldozatok árán megindul az elemi iskola, 43 jelentkezővel. Az intézetet nagy veszteség éri. Legnagyobb jótevője, alapítója, Esterházy herceg, aki fejlődését mindenkor figyelemmel kísérte, 1920. április 6-án, 51 éves korában meghal.

. Berchmanna főnöksége lejárt, ezt nem újították meg. A többiek is, akiknek az új szellem nem tetszett, eltávoztak az intézetből. (A plébánia Historiájából vett adatok alapján.)

äger M. Berchmanna 1922. szeptember 15-én megvált azon intézettől, melynek bölcsőkora és fejlődésének 7 esztendeje szorosan összefügg az ő nevével. Átment a szegvári Gr. Károlyi-Korniss féle nevelőintézetbe, ott folytatta működését. (Ebben az intézetben folyt a Schlachta-féle missziós nővérek nevelése, kiképzése.)

kkor gróf Zichy pécsi püspök ismét Kassáról kért segítséget. A zárda vezetését felettes hatóságának intézkedése folytán Forster M. Rafaela az akkori kassai főnöknő veszi át. Négy rendtag kíséretében megválik az ősi fészektől, a kassai rendháztól. (Cieleszky M. Agnéta, Répássy M. Ernesztin, testvér, Matyuka Tekla, ...............M. Auguszta) Később csatlakozik hozzájuk Haiduk M. Anasztázia, otthagyva a nagyon szépen virágzó kassai női gazdasági intézetet, és T. Rák Terézia.

1922. szeptember 12-ét tekinthetjük az újra alapítás évének.

ház új lakói nagyon nehéz időnek néztek eléje. Nagy szegénységgel küzdöttek. M. Rafaela férfias, vasakarata segítette a kommün óta tartó kínos vergődést. A nővérek küzdelmét aggódó figyelemmel kísérők segítsége megérkezett. Ismét gróf Zichy Gyula és nemeslekű helynöke dr. Mosonyi Dénes nyúlt feléjük. Amilyen nagy volt a szükség és nélkülözés az első években, olyan csodálatosnak mutatkozott az isteni Gondviselés a Benne bízók iránt.

jótevők ingyen szenet juttattak az iskolának. (Szászvári Kőszén Társaság)

növendékek szülei is mind nagyobb bizalommal karolták fel az intézetet.

Nemes megnyilatkozások, az ifjúsági színpad is némi mellékjövedelmet biztosított. Felfelé ívelő lelkes munka vette kezdetét. Mind többen jelentkeztek, akik szerzetesi életre éreztek elhivatottságot. Rohamos fejlődés vette kezdetét. A zárda ismét szűknek bizonyult. Új épületről kell gondoskodni. Mind hangosabbá válik az óhaj egy magasabb fokú leányintézet; a Nőipariskola létesítése iránt. Lényegében ez, a már működő varrás és szabászat tanfolyamának továbbfejlesztése lett volna. A Rend vagyonnal nem bírt, a nehéz körülmények miatt kölcsönre még gondolni sem lehetett. Az isteni Gondviselés csodálatosan vezeti a benne bízókat.


1925. április 14-én megjelenik házunkban dr. Mosonyi Dénes, püspöki általános helynök úr, és tudtul adja a Rend Főnöknőjének, hogy gróf Zichy Gyula megyéspüspök úr, a maga személyében áll jót az építkezésre felveendő kölcsönért. Pilch Andor egyházmegyei építészmérnök úr hamarosan elkészíti a tervet.

z öt évfolyamos "Nőipariskola" gondolatát fokozódó lelkesedéssel karolják fel a községben. Főjegyzője, Takács József gyűlés elé terjeszti a zárda memorandumát. Eredményként 17 millió korona évi segélyt szavaz meg a község. Növendékeink gyűjtőívekkel járják az utcákat. Természetbeni adományokkal együtt 25 millió koronára tehető az összegyűjtött összeg.

gyanennyivel járul hozzá püspök atyánk és Mosonyi kanonok úr is. A terv valóra válik, az építkezés nagy lendülettel megindul. Tágas, világos, modern épületben kap helyet a polgári leányiskola párhuzamos osztályaival és a Nőipariskola. Ugyanebben az évben teraszosan kialakított kertünkben artézi kutat létesítettünk. 18 fokos hatalmas vízsugár tör fel a földből.

Rend életét a szilárd jellemű Forster Rafaela irányítja, neki volt köszönhető, hogy elöljárói bölcsessége nem engedte elsüllyedni hajónkat a létfenntartás viharában.

1926. április 25-én elhunyt Offenmüller Zsigmond, szentszéki tanácsos, dombóvári plébános, iskoláink igazgatója, kinek élete szorosan összefüggött a zárdával, mely nagyrészt neki is köszönheti létét. Az új plébános, Magyar Béla lett a rendház igazgatója, akit augusztusi hatállyal nevezett ki felettes hatósága.

rendház iskoláinak igazgatásával az Egyházmegyei Hatóság Cieleszki M. Agnétát bízta meg. Sokoldalú, nagytehetségű, szilárd jellemű, a nehézségekben nem hátráló, s ugyanakkor az anyai szív melegségével látta el a rábízott feladatokat. Hűséges segítőtársa volt Répássí M. Ernesztin.

növendékek létszámának robbanásszerű növekedése lehetetlenné tette a 60-70-es létszámú osztályokban a korszerű, minden igényt kielégítő nevelőmunkát. Újra helyhiánnyal küszködtünk.

1927-ben a Vallás és Közoktatási minisztertől leirat érkezett a zárdához. Hajlandó és képes volna-e a dombóvári tanintézetet tanítónőképzővel kibővíteni? A kitűntető felhívást Istenbe vetett bizalommal és a haza iránti kötelességből a Convent elfogadta.

z új iskolához új épületre volt szükség. Dr. Möller Károly budapesti műépítész-mérnök elkészítette a tervet. Kivitelezésére Frank Emil budapesti mérnök kapott megbízást. Az építkezés költségeit a Holland-Magyar bank folyósította, mely azonban sok csalódást és mérhetetlen gondot, aggodalmat okozott a rendháznak hosszú éveken keresztül. A kölcsönt adó bank nem tudott eleget tenni kötelezettségének, majd összeomlása révén egy szép napon megszűnt. Fizetésképtelenné váltunk. Gyámság alá kerültünk. Az építkezés során a legnagyobb teher az új igazgató vállaira nehezedett. Istenbe vetett nagy bizalommal, hősies küzdelemmel igyekezett megoldani a sokszor kilátástalannak látszó feladatokat. Jó kapcsolatai révén, a vele harmonikusan dolgozó, együtt érző rendtársakkal mindig megtalálta a kiutat a nehéz helyzetekből. A régi pártfogók mellett segítő kezét nyújtotta az új pécsi püspök, Virág Ferenc. Az előző püspök, mint kalocsai érsek, sem hagyott magunkra. A község társadalmának segítőkészsége, régi jóakaróink mellett gróf Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter, amennyire az akkori nagyon nehéz gazdasági helyzet engedte, mind-mind segítettek bajba jutott rendházunknak.

üllyedő hajónk ismét a felszínen evezett tovább. 1927. február 19-én a plébánia egy feleslegessé vált kis harangjával ajándékozta meg otthonunkat. Négy ipariskolai növendék ünnepélyes menetben hozta át a templomból. Azóta ez a kis harang csengett-bongott, kisérve az örökre eltávozót és hirdetve a hála hangján: "Ave Maria".

1950. június 18-ról 19-re virradó éjszaka, elhurcolásunk idején érchangja elnémult.

1927. az építkezés munkájától volt zajos. Az utcafront eddigi alacsony, földszintes épülete helyébe kétemeletes palota készül, egy modern kultúrvár: 13 tanteremmel, szertárakkal, 4 zeneszobával, hatalmas tornateremmel, 61 növendék részére internátussal, vízvezetékkel, külön mosdó és fürdőhelyiségekkel. Mindezek megfelelve a legszigorúbb pedagógiai és közegészségügyi követelményeknek. A kertben egy sportpálya létesült, melynek két oldalát szabadtéri fedett pavilon keretezi. Hatalmas táblán felirattal: Imádkozzál és dolgozzál! A két oldal találkozásában kedves kis lourdesi kápolnácska áll. Lent, a legalsó teraszon kialakul az uszoda. Vizét a mellette lévő termálkútból kapja.

két emeletes épület utcai szoborfülkéjébe Fetter Károly dombóvári művész készítette Jézus szíve szobrot november 7-én helyezték el. A kupolaterv a kereszttel dr. Möller Károly terve.

Iskoláinkhoz gazdasági terület is tartozik. Saját kertünk mellé bérbevettük a szomszédos katolikus iskola kertjét, sőt a plébánia is átadta az övét. A három terület egy szinten van. Együttvéve 3 holdnyi terület. Később a képző gyakorló területe is innen került ki.

lyen volt rendházunk, amikor szárnyra kelt a megnyitandó képző híre. A felvehető létszámnak duplája jelentkezett.
négyszögletes épülettömb helyet adott a hatalmas, jól felszerelt tornateremnek, mely színpaddal és öltözővel volt ellátva. Ennek folytatása a nővérek ebédlője, az éléstár, a hatalmas konyha, melynek ablakai a kertre néznek, illetve egy félemeletes kis pavilonra, melyben a fertőző betegek nyertek elhelyezést. Alsó részében virágokat teleltettek. Az utcai fronttal párhuzamosan az egyemeletes épület húzódott, ez épült legelőször, még M. Berchmanna idejében. Földszinti részén osztálytermek, zeneszoba, a világi tanerők 2 személyes szobái, valamint a növendékek betegszobája helyezkedett el. Az emeleti részen volt a klauzúra.

tornacsarnokkal szemben, vele párhuzamosan az utcáról nyíló iskolaporta, vendégszobák, osztálytermek, tanácsterem a földszinten. Ezek fölött az emeleten rajzterem, vendégszoba, kápolna, oratórium kapott helyet. A négy oldaltömb alakította ki a kvadrumot, melybe egy később lebontásra ítélt egyetlen teremből álló épület nyúlt be.

z épület elkészülte után a küzdelmes, gondokkal terhelt évek lassan egyenes vágányra terelődtek, megindult a zavartalan tanító-nevelő munka.

övekedett a rendtagok száma. Többen, mint okleveles tanárok léptek be, többen tanultak a Rend iskoláiban, Budapest és Szeged egyetemén. Nagyon népes tábora volt a jelölt-szobának, valamint a noviciátusnak. A többirányú szakképzés számos világi tanerőt is igénybe vett. Az egyházi és világi hatóságok által felvett látogatás jegyzőkönyvei mindig a legnagyobb elismerésüket fejezték ki, úgy a tanítás, mint a nevelés területén. A szerzetes és világi tanerők harmonikus együttműködése példaadó volt.

anítványaink körében különböző ifjúsági körök működtek. A képzősök a későbbi években a szomszédos falvakban kulturális műsorokat adtak. Ünnepet jelentett a községben, ha növendékeink évről-évre színdarabokkal, előadásokkal, koncertekkel szórakoztatták a lakosságot. Jól szervezett kirándulások, nyelvtanfolyamok, zeneoktatás magas szinten tette változatossá az iskolai életet. Kodály Zoltán minden zenei ünnepségre elfogadta a meghívást.

1932-ben a ház 10 éves jubileumát ünnepelte. Öt szerzetesnő tekintett vissza az eltelt időre. 10 évvel azelőtt fájdalmas volt a búcsú az ősi fészektől, de azóta elcsendesedett a sajgó szív. Kassát nehezen felejtették. Az elmúlt 10 év a megpróbáltatások, a nehéz küzdelmek ideje volt. Eredményei szépek, megnyugtatóak. A legboldogítóbb volt az a 46 diploma, amelyet az Alma Mater első tanítónői lobogtattak kezükben 5 éves munkájuk, törekvésük zálogaként.

Emlékeztek az intézet jótevőire, dr. Éry Márton nyugalmazott alispán képviselőre, akinek személyéhez szorosan fűződik a képző megnyitása.

z elért szép eredmények évről évre fokozták a rendtagok lelkesedését. A tanerők és segítő testvéreink kart karba öltve együtt dolgoztak, egymás munkáját kiegészítve együtt haladtak a maguk választotta úton. Ebben az időben a rendtagok száma 40 körül mozgott. Lendületes évek következtek tele munkával és tenni akarással.

lérkezett 1935, rendünk megalakulásának 400 éves évfordulója. Az ünnepségre nemcsak a rend tagjai, növendékei is nagy lelkesedéssel készültek. Lelki ünnepünk november 17-én kilenceddel kezdődött. 24-én történt az új kápolna felszentelése. Ünnepi misék, triduumok, következtek. Kiváló szónokok ismertették Szent Angéla alapító Anyánk szerepét és befolyását, melyet korára gyakorolt. Csodálatos erényeinek követésére buzdították a leányifjúságot. Méltatták rendünk jelentőségét a letűnt századok alatt. Ezer és ezer orsolyita munkáját a nevelés és oktatás területén.

jubileumi főünnepség 1935. december 8-án volt. Dombóvár és környékének népe, előkelőségei, rendházunk nemes lelkű pártfogói, hivatalok képviselői gyülekeztek újonnan szentelt kápolnánkba. Az ünnepi szónok Dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás volt. Az ünnepi szentmisét P. Somogyi Jenő jezsuita tartományfőnök celebrálta fényes segédlettel.

kkor történt öt gyönyörű, hímzett zászló avatása is. Díszmagyarba öltözött leányaink vonultak fel a fehér alapon arannyal, ipariskolásaink által készített selyemzászlókkal.
zászlóanyaságot Zita királyné képviseletében Habsburg Erzsébet főhercegnő Esterházy Miklós alapító hercegünk leánya Bernadett,
Dr. Thuránszki László képviselő,
Dr. Hómann Bálint kultuszminiszter és Bornemissza Géza iparügyi miniszter nejei helyett Thuránszki Lászlóné vállalta.

jubileumi ünnepséget Virág Ferenc megyéspüspök fejezte be. Magasan szárnyaló beszédében a nagy Rendalapító érdemeit méltatta, leányait buzdította és áldást kívánt a további működéshez. Ezután "Szent Angéla élete" című előadás következett, mozdulatkórussal, amit Dienes Valéria koreográfiája alapján adtak elő növendékeink nagy sikerrel. Az ünnepségek alatt elhangzott beszédek soha le nem dönthető szobrot emeltek Alapító Anyánknak.

ocsis László papköltő szép versével emlékezett a jubileumra.

A Szent Orsolya Rend 400 éves jubileumára
e kincses honi rög, te árva, drága nép,
Kinek hősi sorsa: e tájon bárka légy,
Isten szent bárkája, - figyelj énekemre,
S a himnuszt szíved is velem énekelje,
Szíved énekelje.


i van itt! Mi gyúlt a fázós magyar télbe?
Magyarok egére? - szent Angéla népe
Négyszáz éves múltját vetíti az égre,
Négyszáz éves filmnek égi fényessége,
Ragyog a sötétbe.


inden fény, minden szép, minden jó, minden szent.....
Ma öröm, kegyelem, vigaszt, ha itt felzeng.
Szent Angéla népe, fekete ruhátok
Csupa szív zenéje - ugye tudjátok,
Hogy mennyi bút átfog!


erici Angéla, négyszáz éves szentünk,
A világegyházzal hódolatot zengünk,
Mi is, világegyház kisded, koldus népe,
Hogy hidat vertek a magyarok földjére,
Földjéről az égbe.


álunk mikor Mohács teremtett temetőt,
Akkor indultál el, és álmod égre nőtt.
Azóta az álmod valóság, s a világ
Hideg oltárain lobogsz, mint égi láng,
Te égi szép virág!


ngéla szűz népe, a magyar orsolyák
Hű leányaid is - szent szíved csókolják.
Pozsonytól Kassáig - Kassától Dombóvár
Dombján is, síkján is szellemed ragyog már,
S a munkád dalol már.


ombóvár - hajdan török harcok fészke,
Puszta romjain most fehér zárdád néz le
Mosolyogva, boldog örömmel a Kapos
Völgyére, hogy rajta szíved harangoz,
S annyi szív boldog most.


ereci Angéla - minden föld, e táj is -
Fájó Pozsony, Kassa, kisded Dombóvár is
Négyszáz évnek múltán a nevedet áldja:
Temető felett is te nyíltál virágba...
Kisded Dombóvárnak te légy a virága,
Égre nyílt virága.


z elkövetkezendő években nagyon szép, lendületes előrehaladás mutatkozott a nővérek buzgó, kitartó munkája nyomán. Szinte egy szív, egy lélek volt a közösség. Ennek a családias, meleg fészeknek, alapító Anyánk szellemét tükröző közösségnek a lelke: Cieleszky M. Agnéta volt.

z alapítás kezdetétől hosszú-hosszú éveken keresztül, mint mesternő irányította az évről évre nagyobb számban jelentkező fiatalok életét.

ovícia-mesternőként mély lelkiséggel vezette, tanította azokat, akik már megtették a szerzetesi életben az első lépéseket. Következetes szigora nem ismert meghátrálást. Vezérfonala a fiatalok nevelésében Szent Szabályaink és a Konstitúciók voltak. Megismertette velük elődeik követésre méltó életét. Igyekezett ránevelni fiataljait arra, hogy számukra egy út keresendő: Az a keskeny ösvény, melynek végén Krisztus áll. feléjük nyújtott karral. Ha kellett, keményen nyúlt a közösség életébe, de mindenkor az anya szívének szeretetével. Következetességének, jóságának, rátermettségének és szeretetének bizonyítéka az is, hogy 1929-től egy-egy 3 éves megszakítással Ő volt a Rend nagy tekintélynek örvendő főnöknője.

z intézet lelki - szellemi - iskolai - anyagi irányítója volt. Szervezőképességével, a gondviselésbe vetett töretlen hitével mindig megtalálta a kiutat, sokszor nagyon is vigasztalan helyzetekből. Nagy körültekintéssel, messzemenő segítőkészséggel biztosította a rendtagok lelki fejlődését. Ügyelt a világi tanerők buzgóságának ápolására. Az évi lelkigyakorlatok, triduumok, recollectiók megtartására mindig nagy gondja volt. A liturgikus ünnepek élményt jelentettek a közösségnek. Egyszerű, családias, jó szerzetesi szellem uralkodott, sokat és lelkesen dolgozó közösségünkben.

z Elöljárónak munkájában méltó társa volt Répássy Ernesztin nővér, aki képzőintézeti tanári oklevelének megszerzése után megbízatást kapott a képző- és az internátus vezetésére. Horváth M. Ottíliával együttesen magas szintű, lendületes iskolai munkának lettek irányítói. Ezekben az években növendékeink száma: kb. 1500. Fokozottabb mértékben beindul a rendtagok szakmai képzése is.

ok ezer gyermeket vizsgáztattak nagy türelemmel és szeretettel. Jó testvéreink Isten iránti szeretetből sokszor emberfeletti munkájukkal segítették a tanítással járó feladatokat.

ögöttünk éreztük az első világháború keserves korszakát, a vörös forradalom vandalizmusát, Trianon halálos ítéletét, a nincstelenség nyomasztó súlyát. Talán csendesebb vizeken nyugodtabban evezhetünk tovább.

eményünk hamarosan megtört. Messziről sötét felhők árnyékolták be egünket. Úgy tűnik, kis hajónk ismét viharba kerül. 1938-ban az első háborús képek jelennek meg zárdánk életében. A náci Németország szédületes ütemben készült az új világháborúra. "Új Európát" akart létrehozni. Megszállja Ausztriát, lerohanja Csehszlovákiát, Lengyelországot...

Szeptember utolsó napjaiban fáradt, elcsigázott lengyel csapatok jelennek meg a község utcáin. Az elöljáróság segítségüket kéri. Megnyitottuk a kapukat, ebédünket kiosztottuk, s ami ehető volt portánkon, mindent feltálaltunk. Németországból, Erfurtból néhány nővér kér szállást. Hitler elvette tőlük a tanítás jogát, szétszéledtek, ki merre tudott. Itt otthont találtak. Korai öröm is ért bennünket. A Felvidéket részben visszakaptuk. Ó, mily öröm! Látogatás Kassára! Vissza az ősi fészekbe... Rákóczi városába... Boldog találkozás!

tanítás még nyugodtan folyik, bár kertünk alján, a kaposvári vonalon futnak a felvirágozott katonavonatok. 1939-ben a háborús kép élénkül. Franciaország és Anglia hadat üzen Németországnak, kitört a második világháború. Hadkiegészítő kerül Dombóvárra. Reménykedünk. Kárpátaljai bevonulások folynak. Így telik el a nyár. Közben légvédelmi előkészületek történnek. Sötétítés... riadók sorozata. 1940-1941-ben már erőteljesen. Kassán, Pécsen már bombáztak. Közben mi, készítettük a szeretetcsomagokat karácsonyra. 1942 tavaszán a 2. Magyar Hadsereg negyedmilliónyi katonája és 40 ezer munkaszolgálatos megy a keleti frontra. Reményünk csökken, a háború sötét ege mindjobban borul. Német, olasz katonavonatok húznak el kertünk alatt. Gyönyörűen felszerelt vöröskeresztes szerelvények, sápadt, sovány sebesültekkel.Szeptemberben Koralewszky orvos betegápoló tanfolyamot tart számunkra. Vizsgázunk... Gyapjúholmikat kötünk és küldjük a frontra.

1943. kemény tél. Fájdalmas, szomorú csatavesztések, futás a fagyos orosz földön. Nyári ruhával felszerelt, gyengén élelmezett katonáink ezrével fagytak meg a 38-40 fokos hidegben, a végtelen hómezőkön. Gyász és halálhír családjainkban. A magyar hadsereg emberállományának 80 %-a elveszett. Az iskolai munka csoportos foglalkozássá zsugorodott.

1944. január végén 2 német tiszt, egy magyar tábornok a főjegyzővel átvizitálják házunkat. Katonaság szállja meg. Albániából szállított olaszok, majd németek. Nyomukban minden pusztul. Április elsején a tanítást be kell fejezni. A bennlakók mindenüket hazaszállítják. Az ötödévesek légi veszélyben írták meg írásbeli feladataikat. Képesítő-vizsgálataik is a bombázások alatt folytak. (Budapest, Csepel, Győr...)

ájus 12-én kezdik a zsidókat gettóba gyűjteni. Okát nem sejtjük. Május közepén óriási hurcolkodás. Az egész ház kórházzá alakul. A nővérek, dr. Riesz háziorvosunk, a bérbevett Schwarz-féle házba zsúfolódnak össze. 27-én pünkösd vigíliáján érkezik meg az első transzport. 60 ápolónő. Pünkösd másnapján hozzák a kórházi felszerelést. Óriási teherautók, lárma, zűrzavar, hurcolkodás.

eggel az első német mise kápolnánkban. Előtte esete M. Ottília énekpróbát tartott a katonákkal. Sántán, bénán, egymást támogatva, sebesülten jelentek meg. szépen énekeltek, imádkoztak. Papjuk, Wilhelm Schmitz mond beszédet. únius 30-án Dombóvár első bombázása. 186 bomba hullott a községre.

szülők kérésére a növendékekkel csoportokban foglalkozunk. Helyiségeket szerzünk, ezeket rendezzük be a foglalkozásokhoz, ismét hurcolkodunk. (Kis-zárda, zsidó iskola, Schwarz-ház, Riesz-ház stb.) 64 bennlakót is visszahívtunk. A bombázások tovább tartanak, éjszaka a pincébe rohanunk. 18-án félelmetes bombázás. Szerencsére nagy része az előttünk elterülő hatalmas rétre hullott. Házunk sohasem kapott lövedéket.

któber elején megindulnak a bácskai svábok. Siralmas látvány a szekerek sora... Az ekhós szekerek, székely falvak menekültjeivel. Ártatlan gyerekek, öregek, kevés motyójukkal a ponyva alatt. Az utcai csapoknál meg-megállnak egy kis vízért, tisztálkodási lehetőséget keresve. A még itt levő német kórház konyháján egy kis meleg ételt is kapnak. Közben a kórház is csomagol, helyükbe német repülősök jönnek.

isszakaptuk a polgári iskola frontját. Ide hurcoltuk be kintlévő iskolai felszerelésünket. Falazni kezdünk. Az internátus bútorait, vaságyait rakodtuk. Itt vesztette el hüvelykujját Klára nővérünk. Ujja beszorult a megcsúszott sodronyok közé. Szaladtunk orvoshoz, de az elkékült, bőrdarabkán függő ujjat már nem lehetett megmenteni.

ovember elején az oroszok a Duna vonalához értek. Elsején az apácák névre szóló engedéllyel kezdenek hazaszállingózni. Hosszadalmas utakon. Hidak, vasútvonalak már nagyon megrongálódtak. Sokan a községben lévő rokonokhoz, szülőkhöz, ismerősökhöz mentek.

ház mindinkább kaszárnya képét mutatja. Az udvaron rengeteg lőszer, fa, szén. Ládák munícióval stb...

ovember 28-án menekülnek a német repülők, itt hagyva mindent, 29-én 500 lerongyolódott német, éhes, fáradt harcos vonul a házba. Bonyhádnál verték szét csapatukat. Éjjel ismét közeli harcok. Az apácák munkában. Főznek a katonáknak, akik kis időre megpihennek, esznek, de tovább menekülnek Kaposvár felé. A nővérek már civilben mentik, ami még menthető. M. Ernesztin és Mónika nővérünk az irattár könyveit falazzák. A friss falat kőszénporral hintik be a pincében. A zárdában csak 6 apáca maradt. Cieleszky M. Agnéta főnöknő, Forster M. Rafaéla, Répássy M. Ernesztin, Brenner M. Consolata, Rák Teréz nővér és Mónika nővérünk. Este 6 óra. Borzalmas csatazaj. Fél tizenegykor rohant be nagy „hurrá”-val az első üvöltő, harcos orosz csapat. Keresték a németet. Átvonuló csapatok következtek: ágyúkkal, lovakkal, gyalogosan...
orzalmas kép reggelre. Elhullott állatok, kilőtt ágyuk, német, orosz hullák... (Mellékelve a házban történteknek részletes dokumentációja.)

házban minden összetörve, feldúlva, kiürítve. December 10-én orosz rendeletre a tanítást meg kellett kezdeni. A nővérek hozzáfogtak a német laktanya és az orosz dúlás szemétjét eltakarítani. 15-re virradó éjszaka orosz sebesültszállító osztag megszállta az egész épületet. A bárisnyák a kerti frontot. Ők állták útját nagyon durván, hogy az apácák valamit is elvigyenek. Szükséges dolgaikat csak lopva tudták menteni, a robotba beosztott helybeli lakosság segítségével. Élelmük nem volt. A község lakói: jó emberek látták el őket naponta élelemmel, kenyérrel. Most a német bombázott. Sánták, bénák, égettek lepték el az utcát. A tornaterem fabotjaival mankóztak. A tornaterem féltett és valamikor nagyon gondozott parkettáján lovak tanyáztak. A növendékek nehéz robotba jártak egész télen. Végre április 3.-án megnyíltak az iskolák. Helyet kaptunk az állami elemiben, az állami óvodában, vasutas körben, a zsidó iskolában és a hercegi irodákban.

találkozás növendékeinkkel sok könnyet csalt szemünkbe. Alig volt közöttük, aki ne siratta volna édesapját, testvérét, vagy rokonságából valakit, akit már hiába vár, vagy talán a fogság nehéz kenyerét eszi. 1945. május 9-én Dombóváron is megkondultak a békét hirdető harangok. Akiket az utcán ért, mind a templom felé siettek. Térdre boruló emberek, összekulcsolt kezekkel, hangjuk egyetlen zokogássá fonódott. Az öröm, - avagy a fájdalom könnyei voltak-e? Ki tudja, kinek mit jelentett ez az értelmetlen háború?! ...

ővéreink közül egy, Klementin testvér esett áldozatul. Otthonában érte bombatalálat. R.I.C.

egindult a nehéz küzdelem otthonunk visszaszerzéséért. Sok utánjárás, huzavona, ígérgetés az oroszok részéről. Csak 1946. január 31-én kaptuk vissza. De hogyan?
105 kocsi konyhai és kórházi hulladékot, szemetet kellett elhordatnunk. A házban villany nincs. A vezetékek megrongálva, felszabdalva. A vízvezeték hasonló állapotban. Nem működik a központi fűtés. Nincs egy ép WC. A folyosók tele fekáliával. Mindenütt összetört ajtók, ablakok, bútorok. Az udvaron egerek, kövér patkányok szaladgáltak. A szobák ágyai, összetört bútordarabjai is, tetvektől hemzsegett. Hosszú ideig tartott, míg ezektől megszabadultunk.

takarítás hetekig tartott. A kőművesek júniusig dolgoztak. Az asztalosok munkája egy évet is igénybe vett.

Először a klauzúrát, kápolnát, konyhát hoztuk rendbe. Az eltávozott nővéreket hazahívták, lassan elfoglalhatták szobáikat. Nagy szegénységgel, nincstelenséggel vettük fel a harcot. Mindenek előtt az internátust igyekeztünk nagy gonddal, sok anyagi áldozattal lakályossá, barátságossá tenni.

assan benépesült az is. Fiataljaink kisebb részben a háborús évek alatt, nagyobb részt az államosítás után külföldre távoztak. (Kiss M. Cecília, Kiss M. Beáta, Holnapy M. Amadea, Hirmann M. Emerika, Horváth M. Ottília, Jauch Marianna, Horváth M Klotild,) Ma is ott, házainkban dolgoznak.

ezdetben Franciaországban helyezkedtek el a francia nővérek meghívására, de ott hontalannak, idegennek érezték magukat. Lassan visszaszivárogtak, a hazájukhoz közeli Ausztriában telepedtek le. Közülük M. Klotild Ausztráliában, egy Rómában élt néhány évig.

1946-ban Virág Ferenc megyéspüspök Atyánk dombóvári rendházunkat megajándékozta a Mecsekben, a Zengő tövében erdőben épült nyaralójával. E nemes cselekedetre az késztette, hogy segítséget nyújtson főleg fiataljaink tuberkulotikus megbetegedéseiben. Gyakran kondult meg a lélekharang, temettünk. Fájó szívvel kísértük fiatal testvéreinket utolsó útjukon. A nyaralásra adott kastélyt M. Cieleszky Agnéta ötödmagával elfoglalta. (Hitter M. Aloyzia, Brenner M. Consolata, Rák Teréz és Schimdt Veronika testvér.)

cél az volt, hogy ők bizonyos ideig itt nyaraltatják rászoruló nővéreinket. Miután ennek fenntartását a dombóvári ház vállalni nem tudta, önfenntartó kereseti forráshoz kellett nyúlniuk. Erdei iskolát nyitottak, kis létszámú osztályokkal. A gondolatot tett követte, általános tetszést aratott. Néhány világi tanerő segítségével megalakult a tantestület. Évről-évre növekedett a jelentkezők száma. Arra kellett gondolni, hogy néhány tantermet még kialakítanak. A terv el is készült. Tekintettel arra, hogy a kastély továbbra is a püspökség tulajdona maradt, engedélyt csak egy erdei iskola fejlesztéséhez kaptak. (Ezeket az adatokat jelenlegi püspök atyánk, Dr. Cserháti József közölte velem, Kassai Katalinnal 1985-ben.) Az idők sodra elmosta a tervet, elmosta az erdei iskolát.

z 1947. esztendő nagy változást hozott életünkbe. Szent Atyánk óhaja (XII. Pius) a kor kívánalma, a convent többségének akarata a Római Unió nagy közösségéhez csatolta rendházunkat. Megszűnt önállósága, novíciái a pincehelyi noviciátusba kerültek. Főnöknőnket: Répássy M. Ernesztint Kisvárdára helyezték. Uniós főnöknőnk Csádez M. Angéla Győrből jött hozzánk. Még néhány áthelyezés, csere történt. Hamarosan megkezdődött 10 nővér számára egy probáció Győrben, majd egy másik, ugyancsak 10 nővérrel Egerben.

püspökszentlászlói társház nem kapcsolódott az unió közösségéhez. Köbl M. Ignácia a magyar tartomány főnöknőjének az volt a kívánsága, hogy az országban lévő kis létszámú házakat szüntessék meg. Ennek esett volna áldozatul Püspökszentlászló is. Az a kis otthon, ahol a nővérek, a felszabadulás borzalmait minden baj nélkül vészelték át, jövője szép reményekre jogosított, és nehéz lett volna jótevőnknek kegyes adományát visszautasítani. Esetleg a politikai áramlat is elsodorta volna. Így ők továbbra is, mint önálló ház működtek igen szép eredménnyel. Sajnos, nem sokáig. Az isteni gondviselés más útra terelte övéit.

1948. június 16-án a parlament megszavazta - néhány kivételtől eltekintve - a katolikus, illetve egyházi iskolák államosítását.

bben a harcban élen járt Ortutay Gyula, aki mint nagyon tehetséges fiatal, annak idején a szegedi piaristák neveltje volt. Egyetemi tanulmányainak végzéséhez a szegedi püspök, Hamvas Endre nyújtott segítséget. A döntést az Egyház és az állam részéről hosszas tárgyalás előzte meg, eredményre nem vezetett. Mindszenty József hercegprímás urunk az egyház jogaiból nem engedett.

tanítás jogát megvonták tőlünk. Még házainkban maradhattunk, de növendékeinket elkülönítették tőlünk, falat húztak közénk. A velük való érintkezés is tilos volt. Nagyon nehéz anyagi körülmények közé kerültünk. A legnagyobb gondot a bizonytalanság okozta. Azt éreztük, ez a helyzet csak átmeneti lehet. De hogyan tovább? Alkalmi munkákból, s a község népének segítőkészségéből éltünk. Vészjósló hírek nyomán a bizonytalanság, aggódás eluralkodott a közösségen.

osszas és többszöri tárgyaláson Grösz József kalocsai érsek, Czapik Gyula egri érsek, Hamvas Endre szeged-csanádi püspök, Sárközy Endre pannonhalmi főapát helyettes, Sík Sándor piarista tartományfőnök és Schrotti Pál Szent Ferenc Rendi általános főnök próbált egyházunk részéről is az állammal szemben, Rákosi Mátyás miniszterelnök helyettes képviselőjével egyezségre jutni.

hosszan és több alkalommal folytatott tárgyalás eredményt, ami kívánatos lett volna, nem hozott. Feloszlatták a szerzetesrendeket, a tagokat elhurcolták.

z állam a klerikális reakció élcsapatának a szerzetes rendeket tekintette, felszámolásukat szükségesnek tartotta. A szomorú tény 1950-ben érvényre jutott. 23 férfi szerzetesrend 182 rendházban 2582 szerzetessel, ugyanekkor 40 női rend kb. 450 rendházzal - a 6 megmaradt rendház tagjainak ismerete híján - becsléssel kb. 10.000 apácát érintett. A törvényerejű rendelet kihirdetése után a volt rendházakat el kellett hagyniuk mindazoknak, akiknek működési engedélye megszűnt. Krónikánknak fekete lapjain íródnak azok a sorok, melyek embertelen elhurcoltatásunk történetét örökítik meg az utókor számára. E megdöbbentő jelenségek az ország minden részén elkezdődtek. A legtöbb helyen éjszaka zörgették fel az apácákat, rövid időt hagyva a felkészüléshez, kis kézitáskába férő személyi motyóval kezükben, leponyvázott teherautókra kényszerítették őket. Öregeket, betegeket egyaránt. A püspöki kar óvást emelt a kíméletlenség miatt. A szerzeteseket ért bántalmakat és sérelmeket kifogásolták. Rákosi meglehetősen cinikusan elismerte: "lehet, hogy helyenként keményebben jártak el, ahol nem nyitották ki az ajtót a törvény nevében...."

dombóvári ház lakóit 1950. június 18-19-re virradó éjszaka hurcolták el. Máriapócsra, a Baziliták rendházába szállították őket. Ott már sokan voltak, különböző rendekből összezsúfolva. Ily módon a rendházak néhány hónap alatt kiürültek. A gyűjtőhelyeken erős rendőri felügyelet alatt tartották őket. Szálláshelyüket nem hagyhatták el. Állandó agitálásnak voltak kitéve. Személy szerint külön-külön a Tanácsházára idézve.

ővéreink bízva Isten irgalmában, keményen kitartottak. Nem kápráztatta el őket a beígért fényes állas, lakás, pénz stb... Visszatérésre reményük sem lehetett. Mindenki kezébe kapta még ideszállításuk elején az alábbi "Véghatározatot":

Sem dátum, sem aláírás nincs.
éhány hónapos pócsi tartózkodás "élményeit" az ott lévők jegyzetei alapján mellékelem.
A szerzetesrendek feloszlatása gyakorlati kérdéseinek kidolgozására egy albizottságot hoztak létre, melynek egyházi részről Czapik érsek, Hagyó Kovács Gyula cisztercita szerzetes, Sík Sándor piarista rendfőnök, Nagy Vince és Szabó Erna rendfőnökök voltak tagjai. A fiatalabbak szüleikhez, rokonaikhoz tértek vissza. Lassan mindenki megtalálta egyéniségének, erejének megfelelő munkahelyét és beálltak a civil élet forgatagába.

robléma volt az öregek és betegek elhelyezése. Miután a gyűjtőhelyekről egy szép napon szélnek eresztették őket. Elhelyezésükben kimagasló érdeme van Szörényi Gábor jezsuita atyának és Szabó Erna szatmári irgalmas nővérnek. Szerzetesi szociális otthonok létrehozásán fáradoztak. Munkájukat siker koronázta, kitartóan harcolva a kezdeti nehézségekkel. Az első otthon már 1950-ben létrejött. A szükségletnek megfelelően egymás után szerezték meg az alkalmas épületeket. A hiányos felszerelés, kényelmesebb lehetőség ezekben az otthonokban kemény, kitartó munka eredménye lett. Otthonaink vannak a váci püspökségen, hasonlóan a pécsi püspökségen, Pannonhalmán, Székesfehérváron, Csákváron, Piliscsabán, Helycén, Gyónon, Nógrádverőcén. 60-100 személyesek. Lassan ezek az otthonok benépesültek.

mikor ezek a sorok íródnak, még mindig telt házról beszélhetünk. Időközben elagott nővéreink, mind kultúrált körülmények között tölthetik életük utolsó szakaszát.

még munkabírásuk teljében lévőknek létrehozták Budapesten „Solidaritas” név alatt működő ipari szövetkezetet. Egyházi ruhákat, hímzéseket, gyermekruhákat, kesztyűket készítették. Nagy részét külföldre szállították, mint a "magyar asszonyok" munkáját. Több százan dolgoztak itt. Ennek létrehozója, vezéralakja Nemeskéri Margit angolkisasszony volt.

okan, mint kisegítők háztartásokban, plébániákon, irodákban, iskolákban, az élet különböző területén végezték munkájukat. Kezdetben idegenkedés, bizalmatlanság, mellőzés is tapasztalható volt munkaadóink részéről. Lassan, látva a helytállást a munkában, ezek a körülmények oldódtak, megszűntek.

szétszóródott közösség tagjai szorosan tartották az együvé tartozás kötelékét, noha volt olyan időszak is, amikor azt hittük, oldott kéve vagyunk. Hogy ez nem így volt, bizonyította 450 éves jubileumunk.

35 éves szétszóratásunk után minden magyar orsolyita meghívást kapott a Bécsben tartandó, 450 éves Szent Orsolya Rend jubileumára. A meghívást éves készület előzte meg. Tele boldogsággal készültünk a találkozóra, 1985. augusztusában. Akinek csak ereje volt megindult Bécs felé. Az anyai áldás, melegszívű fogadtatás, a testvérek ölelése leírhatatlan örömöt jelentett. Kilenc napos lelkigyakorlatot tartottunk. Dr. Benkő Antal jezsuita atya vezetésével. Kitárt szívek kegyelem-esője volt. Együttesen végeztük gyakorlatainkat, mint 35 évvel ezelőtt.

öbbenetesen hatott. A szívek-lelkek úgy csengtek össze, mintha tegnap zártuk volna be közös szerzetei életünk kapuit. Alapító Anyánk szétszóródott gyermekeinek lelkében nem hagyta elhamvadni a sokszor gyengén pislákoló tüzet. Ez a találkozás olaj volt számunkra és erősítő életünk letűnő, utolsó szakaszára.



Köszönjük Urunk nagy jóságod,
Mely ma is véd és oltalmaz;
Hálát adva, hogy Rendünk él
És erre reményt adsz!
Szent Angéla! Ó kérünk Téged!
Halld meg Te is szívünk szavát:
Vigyázz reánk! És vidd Istenhez
Hálánk szent dalát!


1986. július hava, itt a krónika befejeződik.

Azoknak a névsora, akik az alapítás évétől a szétszóratás napjáig Közösségünk tagjai voltak (nővérek, jelöltek):

Forster M. Rafaela
Cieleszky M. Agnéta
Répássy M. Ernesztin
Brenner M. Consolata
Haiduk M. Anasztázia
Hauser Bernadett
Schmidt Veronika
Nagy M. Berchmanna
Rák Terézia
Nagy Margit
Koavács Emília
Korponay M. Olga
Sütő Gertrúd
Márta nővér
Hitter M. Aloysia
Klementina nővér
Füzy M. Kornélia
Elek Magdolna
Cseh Monika
Takács Laurencia
Pintér Michaela
Németh Johanna
Csutorás Dominika
Svarda M. Antónia
Király M. Gabriella
Szabó Tekla
Bara Zita
Császár Genovéva
Kassai M. Hildegárd
Geszti M. Angela
Jauch M. Marianna
Horváth M Klodild
Hirmann M Emerika
Holnapy M. Amadea
kiss M. Cecília
Kiss M. Beáta
Berky Adél
Kalatlin nővér
Gianits M. Bonaventura
Matyuka Tekla
Kasza M. Jozefa
Stmpfl M. Orsolya
Lőrincz M. Viktória
Huszár M. Lúcia
Dankó Márta
Herczeg M. Alakok (?)
Hopp Rozália
György Margit
Lovass M. Filoména
Németh M. Benedikta
Horváth borbála
Ackermann Zita
Csadesz M. Olga
Merényi M.Evangelista
Horváth Klára
Mácsik M. Auguszta
Márton Anna
Kiss Gizella
Horváth M. Ottília
Mészáros M. Orsolya
Bartha M. Annuntiata
Déri Mária
Császár Julianna
Schudich M. Ilona


"Krónika" írója Kassai M. Hildegard. Hiteles adatai a dombóvári plébánia Históriájából, az iskolai „Évkönyvekből, és azoknak az elbeszéléseiből származnak, akik a rendházzal szoros kapcsolatban voltak. Minden sorát írója emlékei szövik át, aki 1930-tól a Rend örök fogadalmas tagja volt. Megírását azért tartotta szükségesnek, mert a Convent mindennemű hivatalos írása a háború sodrában elkallódott. A rövid, 3 évtizedes küzdelmes munkának, és boldogságának a korhadó fejfákon kívül legyen ez is az emléke.
percben zúgnak a harangok itt Simontornyán Lékai László bíborost, a magyar püspöki kar elnökét temetik. Mindszenthy hercegprímásunkat Ő követte a prímási székben.


Államosításkor a Rend tagjai közül:
Tanítóképző igazgatója: Répássy M. Ernesztin (Kisvárdára helyezik főnöknőnek.)
Ipariiskola: Horváth M. Ottília, tanár, szakfelügyelő (Diagne-be kerül)
Geszti M. Agnéta festőművész, tanár, rajz szakfelügyelő (Fonyódra, a családjához)
Általános iskola igazgatója: Horváth M. Klotild, matematika tanár, általános szakfelügyelő (Párizs, Róma, Sydney, virágzó magyar otthont alapít, vezet.
Zeneiskola vezetője: Kiss M. Cecília hegedűművész, tanár (Párizs, kint is tanít, növendékei a salzburgi ünnepi játékokon is szere- peltek.
Mácsik M. Auguszta, ének szakfelügyelő, karvezető, énektanfolyam vezetője. Zenei óvoda vezetője.(Göd: kántor /42évig/, karvezető, szolfézs tanár, Kodály ajánlásával.)