Orsolyita Rendház és Iskolák Győrben
lapítás: 1726. július 13. Bécsből négy rendtag érkezik Alexia főnöknővel. Ideiglenesen a Káptalandomb 12. üres helyiségeibe költöznek. Augusztus 12-én már tanítanak.

z alapító és építtető: Neupauer Ignácné, szül. Piehler Anna, udvari tanácsos özvegye. Egész vagyonát erre áldozta. Az iskola és rendház részére két házat vásároltak meg azon a helyen, amelyet akkor vérbástyának v. vérhalomnak hívtak a győriek. (Álom-köz)

irályi jóváhagyás III. Károly által. Kolonics Lipót bécsi érsek áldását adta az indulásra. Győrben akkor virágzó jezsuita kollégium működött. Ennek mintájára Draschkovics György győri püspök is támogatta a Szent Orsolyáról nevezett nővérek letelepedését, és működését a leány nevelésében.

zárda építése három évig tartott. 1729. október első vasárnapján ünnepélyes körmenetben vonultak be a nővérek és a növendékek új otthonukba. Az alapító Neupauerné haláláig (1748) szerető anyaként figyelte, segítette a rendházat. A bécsi jezsuiták kriptájába temették.

amarosan bővítésre volt szükség. Új iskolarész, internátus épül, 80 növendék részére. Segít: gr. Zichy Ferenc győri püspök, Mária Terézia királynő és több jótevő. Elemi iskola: 1862, óvoda 1880, polgári iskola 1898, új internátus 1908 és 1926-ban épült. Kézimunka tanfolyam, majd 1922 ipari iskola (3 éves), Ipari Szakközépiskola, Háztartási Iskola, Tanítóképző, a rend 200 éves jubileumakor 1926-ban.

Duna parti új épület 1941-ben helyet ad a Tanítóképzőnek és Ipari iskolának. Sajnos, csak 1948-ig működhettünk a leányifjúság lelki- szellemi nevelésében. A növendékek száma kb. 1300-1500. 1944-ben a háború alatt a tanítás szünetelt. Az elemi iskola és internátus aknát kapott. Óvóhelyünkön 500 menekült kapott védelmet, ellátást. Amint lehetett eltakarították a romokat, tataroztak. A városi hivatalok, Révay Gimnázium, Állami Polgári Iskola, tanítóképző kér és kap helyet.

1945-ben az iskolát lefoglalják, orosz kórház céljára. A nővérek ápolnak, a városi kórházban is. A tanítás is hamar megindul. 1944-45-ben 36, 1945-46-ban 38, 1946-47-ben 34 tanítónő kap oklevelet.

1931-1948 között 545 tanuló kapott nálunk oklevelet.

1948. júniusban az iskolákat államosították. A tanító nővéreket az iskolákból kitiltották. Két évig még a rendházban maradhattak. Kézimunkával, varrással, kerti munkával foglakoztak.

1950 júniusában a rendtagokat erőszakkal Szécsénybe, majd Újszászra telepítették. A Rendeket szeptemberben feloszlatták. Mehetett, ki-ki amerre tudott. Kereshetett megélhetést, ahogy tudott.

1950-ben ide, a kolostorépületbe a Járási Tanács költözött. Később kollégium lett, majd a Richards Posztógyár munkásnőszállása. 1976-ban a kis kertből nyíló kripta bejáratát be kellett falazni, mert tolvajok betörték és a kriptát feldúlták.

43 évi száműzetés után 1993. július 15-én a 267 éves Rendház visszakerült az Orsolya Rend tulajdonába. A még élő, és mozogni tudó nővérek az ország egész területéről újból elfoglalhatták jogos otthonukat, templomukat. Külön szobát, ellátást, gondozást ígérve. Előtte hónapokig tartó tatarozó-, szerelőmunkák folytak Ambrózia Nővér lelkes irányításával. Az első emeleten a nővérek szobái, a II. emeleten a kollégium került kialakításra.

ház felszentelése: 1993. október 21-én Szent Orsolya napján, a világban szétszóródott, erre haza jött nővérek jelenlétében. Ünnepeltünk! Te Deum Laudamus!

"Merici Angela 40 éves szentünk

A világ-egyházzal hódolatot zengünk.

Mi is, világ-egyház kised, koldus népe,

Hogy hidat vertél a magyarok földjére,

Földjéről az égbe."

(Kocsis L.)